zene:{maroon 5}
kedv:{ ingadozó}

Hello PpL.

A mai nap eléggé érdekesen indult.Tudvalevő,hogy ma egy órára kellett beérnem és este hétig voltam bent.(Ma tovább húzódott a dolog,hála a tablónak és köszönöm,köszönöm VÉGRE lefestettük egyszínű bordóra,ami megszáradva igazán vérszínű és köszönöm,végre már...kifárasztott a rohangálás.)
Szóval reggel csak az ágyban feküdtem,néztem kifelé,néztem ahogy jön felfelé a napocska,merengtem,pörgettem a fejemet.Az éjjeliszekrényemen heverő kis kockákra néztem,és a kezembe vettem őket.Biztosra veszem,hogy ami még most fáj, el fog múlni.
****
Olyan pozítivan mentem iskolába,de tényleg.Zenét hallgattam,kifestettem előtte magam,új lelket vettem ki a szekrényből az eddigi megviselt helyett, és akkor erre meg bemegyek és letámad az a rengeteg hülye,balfasz,degenerált ember és egyszerűen perceken belül leszívnak agyilag,lelkileg,mindenhogy. Azt hittem elmenekülök.
Csak hallgatni a sok hülyeséget, a leamortizált ,agyilag zokni embereket...hát ez borzalmas volt.A rajz is az volt,csak vergődtem,nem találtam a helyem már csak azt akartam,hogy a fejemre húzzam a takarót és aludhassak vagy megszűnjön a külvilág legalább 10 percre.Nem többre,csak nyugalomra vágytam.
Amúgy is egyetlen dal elég volt,hogy letargiába essek,hogy úgy mosolyogjak,mint egy őrült,hogy mindenki elhigyje. 
Eszembe jutott az a kis firka,amit a matekfüzetem egyik lapjára véstem a matek óra unalmas percei alatt.Talán csak olaj volt a tűzre,talán csak kikellett engednem,hogy leírhassam.

*A leghelyesebb döntéseket csak akkor hozhatod,ha már nincs semmid.Ha elvonatkoztatsz végre magadtól,ha megfogod az átkozott szíved,lelked,kiveszed,elteszed a fiók mélyére és felteszed a kérdést,hogy a másiknak vajon mi lenne a jó?Általában mindig is magamra fókuszáltam elsőnek úgy hiszem.De ezt a fajta önzőséget egyszer csak levetkőztem,egy véletlen folytán. Hét hónapig várni valakire és úgy szeretni őt,hogy ő mindenféle reményt ad a te kezedbe,hol veled,hol eltaszít...borzalmas.Az talán méginkább,hogy egyetlen hétre úgy tesztek mint akik együtt vannak,megcsókolhatod végre és el sem hiszed.Túl szép.Groteszk.Nem mondhatom azt,hogy ennek a mesének, itt a vége,hogy boldogan éltek amíg meg nem haltak.Mindennap látni őt,mindennap hallani a hangját,mosolyogni rá,miközben belül csak ordítasz,hogy miért nem lehet a tiéd...de szerencsére, ez már elmúlt.Felemelt,ledobott.Szárnyakat adott,és aztán levágta ezeket.Beletaszított a mélybe,és összetörten,de felszegett fejjel továbbléptem.Ezek a pillanatok ott vannak levésve a naplómba és akárhányszor elolvasom őket,feltör bennem valami.Ezáltal áttudom érezni,milyen az,mikor...másokról kell döntened.Nem akartam és nem akarom sohasem elkövetni azokat a hibákat amiket velem követtek el : boldog,egészséges családot szeretnék,ahol anyu és apu együtt van,ahol béke és szeretet van,ahol van egy tündéri lányom.Boldog életet akarok,a lehető legboldogabbat,a tudatot,hogy a lányom/fiam mindig számíthat rám.Ezt akarom csak. Azt,hogy senki ne remélhessen többet a szavaimtól,mint amennyit valaha is adni tudok,korrekt és minta akarok lenni,pontosan szöges ellentéte annak,amit én átéltem valaha is.Tanulsággal bír minden számomra.A nagymamám a minap azt mondta nekem,hogy pont olyan hülye vagyok,mint édesanyám.Előtte tettem le a telefont sírva, egy korábbi incidens kapcsán és ez a mondat olyan mértékben széjjelütött bennem valamit,amit talán megfogalmazni sem tudok.A szeretet csodákra képes,és ha nem szeretnek téged,az tönkretehet benned valamit ami talán már sosem javul meg.
Szeretnék egy boldog pillanat lenni,egy mosoly,egy boldog gondolat, valami pozitív dolog az emberek számára.Amit kaptam,azt akarom visszaadni.
*

I'm beautiful in my way,
cause God makes no mistakes.


Ray.